Sziasztok, Cinti vagyok.

Mivel ez egy most induló blog, igaz, hogy iskolai feladatként kaptam, de úgy érzem mielőtt belekezdenék a fő témámba, írnék pár sort magamról, hogy tudjátok ki is vagyok.

1991 szeptemberében születtem Budapesten, kis gyermek koromat Pest-megyei Vasad falucskán töltöttem, majd életem nagy részét Maglód kisvároskájában, ide jártam óvodába, általános iskola 6.i-k osztályáig, majd mellettünk lévő Gyömrő városba kezdtem el a hat osztályos gimnáziumot. Mikor kilencedik osztályos voltam elhatároztam, hogy zenével akarok foglalkozni, felvételt nyeretem a Weiner Leó Zeneművészeti Konzervatóriumba és jelenleg a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézet oboa tanár képző aktív hallgatója vagyok.

A zenei pálya nálam nagyon korán elkezdődött, nem is gondoltam volna, hogy én egyszer zenetanár leszek, de nem szaladok ennyire előre.....

Ez az egész zene iránti érdeklődésem már óvodás koromban elkezdődött.

Emlékszem arra a napra mikor jöttek az alsós Tanár nénik, hogy bemutatkozzanak nekünk és elmeséljék, hogy milyen tagozatos osztályok vannak, volt zene, sport, informatika, stb...., és ott volt Kati néni.....rögtön szóba elegyedtünk, nagyon szimpatikus, aranyos, kedves és érdeklődő volt, éreztem ő lesz az ,,igazi".

Mikor haza értem az iskolából, ezt mondtam anyának: ,,anya, ha nem a Kati néni osztályába fogok kerülni, akkor nem fogok iskolába járni."

Viszont ebbe az osztályba csak felvételivel lehetett bejutni, hiszen ez egy zenei osztály volt. Felvételi napján én a Kis kece lányom című dal énekeltem, megdicsértek, hiszen ez a dal nehéznek számított ilyen korú gyereknek, volt még ritmus visszatapsolás, meg egyéb zenei feladatok, a lényeg, hogy megfeleltem és felvételt nyertem az ének-zene tagozatos osztályba.

Mikor elkezdtem az első osztályt minden héten voltak ének órák, elkezdtünk furulyát és néptáncot tanulni. Nagyon jó kis zenei osztály alakult ki és fantasztikus zenetanárok tanítottak minket, mindig jártunk szerepelni, koncertekre készültünk, Olaszországba vittek minket néptánc fesztiválokra, szóval hatalmas élményekkel gazdagodtunk.

Majd négy év után, lehetett más hangszert választani és akkor jött a fuvola. Elvégeztem 6 éves alapfokú zenei osztályt. Közben ugye én már a közismereti tantárgyakat a hat osztályos gimiben végeztem és mindig vissza jártam a zene iskolába fuvola órára. 

Majd mikor szóba jött az a téma, hogy mi leszel ha nagy leszel és hová kéne tovább tanulni?....... akkor jött az az ötlet, hogy zenei szakközép iskola.

Elmentem meghallgatásra, de azt mondták, hogy fuvolistákból Dunát lehet rekeszteni,ezután elgondolkodtam, hogy biztosan ezt akarom e; és ekkor adódott egy olyan lehetőség, hogy áttérjek más hangszerre, ami kihalóban van, ez volt az oboa. Ennek a feltétele az az volt, hogy sikeres felvételt nyerjek a zene konziba, hogy egész nyáron tanulnom kellett a szolfézs anyagot és meg kell hogy tanuljak oboázni. Azt tudni, kell, hogy az én zeneiskolai fuvola tanárom, ő oboán is játszott és mikor néha behozta a hangszert az órára,  mindig is nagyon tetszett az oboa hangja, elkápráztatott..... talán nem volt véletlen...  :)

Szóval egész nyáron készültem a felvételire, otthon a család tagjaimat boldogítottam a ,,borzalmas" oboa hangokkal, hiszen aki hallott már kezdő oboa hangot, az tudja, hogy mindenkit ki lehet kergetni a világból :) 

Eljött e felvételi napja, elfújtam kemény 3 hangot az oboán, mellé még fuvoláztam egy darabot, nagy nehezen sikerült a szolfézs is, és végül felvettek a konziba. 

Nagyon szerettem oda járni, jó volt a közösség, a tanárok, segítőkészek voltak az emberek; az az igazság, hogy teljesen más egy zenei szakközép iskola, mint pl. egy gimnázium. Olyan mint egy nagy család, mindenki mindenkit ismer, ha valakinek valami gondja akad, bárkihez oda mehettél és segített, itt mindenkinek közös célja van, a zenélés :) 

Közben negyedik év végén leérettségiztünk, majd maradtam ötöd éven és készültem a felvételire. nehéz időszak volt, mert közben édesapámról kiderül, hogy rákos beteg, öt hónap alatt el is vitte a betegség, de az életnek tovább kellett mennie.

Szerencsére van egy fantasztikus édes anyukám, akit nagyon imádok és aki mindig és mindenben támogatott és az ő lelki erejével és támogatásával sikeresen felvetek a Miskolci Egyetem Zeneművészeti Intézetébe.

Jelenleg ez a harmadik évem ebben az intézményben, azt gondolom, hogy nagyon jó hallgató társak és tanárok vesznek körül.

A célom az az, hogy minél nagyobb tudást és tapasztalatot tudjak szerezni az oboa hangszerrel, a zenével, a tanítással kapcsolatban és a végeredmény az az legyen, hogy megfelelő szaktudású hangszeres tanár legyen belőlem, amit tovább tudok, majd adni. :) 

Az egyetem mellette zeneoviban pici gyerekeket furulyázni és játékos mondókákat, dalokat próbálok tanítani nekik. Nagyon élvezem hiszen a gyerekek még annyira ártatlanok, őszinték és nagyon hálásak tudnak lenni, mikor az ember kedveskedik nekik és rengeteg energiával tudják ellátni az embert.

A magánéletemhez még egy kis plusz: mikor a hatosztályos gimibe bekerültem, megismerkedtem egyik új osztálytársammal, Gergővel;

nos alakultak a dolgok....... :)

.......idén nyáron leszünk 10 évesek. :) Mivel én a szakközép iskolában és az egyetem első két évében kollégista voltam, nem tudtuk össze kötni életünket, ami megnehezítette kapcsolatunkat, de ezek a megpróbáltatások mostanra inkább megerősítették azt, mint hogy szétszakította volna És persze mint minden kapcsolatban voltak és vannak nehézségek.

Túléltük és megoldottuk szerencsére őket, ezért 2015 nyarán összeköltöztünk, eddig minden rendben van és remélem az is lesz. Tervezzük a közös jövőt :)

És, hogy miért is kell blogot írnom?......

Megosztás a facebookon