Ötödik alkalom: 2016.04.22. péntek 09:00-12:00, Miskolc Gyermekrehabilitációs osztály:

Az előző bejegyzésemben meséltem arról,amikor egy kislányt véletlen lekisfiúztam és hát nagyon magamra vettem és azt hittem ha legközelebb találkozunk, akkor neheztelni fog rám, de szerencsére nem így volt; hát most ő volt az, aki az ajtóban várt és a nyakamba ugrott. Annyira megkönnyebbültem. Utána sorban a gyerekek nagy mosollyal és ölelésekkel fogadtak minket, látszott rajtuk, hogy nagyon várják az alkalmakat mikor mi jövünk. Nagyon álmosan és fáradtan indultam neki ennek a napnak, de ez a rengeteg energia és szeretet, ami árad a gyerekekből, egyből feltöltődtem és bearanyozta a napomat:)

 

A gyerekek állandóan cserélődtek, mert sorban vitték és hozták őket különböző kezelésekre. A lényeg, hogy leültünk az egyik asztalhoz, ahol a papír tányérokat befestettük úgy mintha földgömb lenne. Több gyereknek próbáltam egyszerre segíteni. Megpróbáltam nekik elmondani, hogy milyen színek is kellenek a földgömbhöz, az egészet befestettük kékre, majd próbáltunk barna és zöld részeket festeni rá. Persze volt olyan gyermek, aki befestette az egészet kékre, majd az egészre ráfestett zölddel, próbáltam neki mondani, hogy nem biztos hogy jó lesz ez így, de ő megvolt győződve róla,hogy így tökéletes és neki nagyon tetszett, én ráhagytam és egy jót mosolyogtunk rajta. Persze ami még nagyon tetszett nekik, hogy lehet pancsolni a vízzel és gyakorlatilag minden tiszta festékes volt, az asztaltól kezdve a padlóig és mi is könyékig :)

 

Mikor már a gyerekek feladták a festést csatlakoztam a színező asztalhoz, a fiúk szuperhősös a lányok hercegnős képeket színeztek, nagyon élvezték.  

A harmadik asztalnál, ahol most én nem vettem részt, de nagyon kreatív dolgot készítettek, papírból madarat, amit fel lehetett akasztani dísznek. 

Ez volt az ötödik alkalom és minden egymást követő héten ott voltunk, de ugye a múlt hét kimaradt betegség miatt, azt akarom ezzel mondani, hogy annyira megszoktam hogy minden héten meglátogatjuk őket, és hogy múlt héten ne voltunk azt éreztem, hogy hiányoznak. Nagyon a szívemhez nőttek és bele gondolok abba, hogy jövő héten lesz az utolsó alkalom kicsit össze szorul a szívem.

Megosztás a facebookon