Harmadik alkalom: 2016.04.01. péntek 9:00-12:00, Miskolc Gyermekrehabilitációs osztály:

Ez a foglalkozás nagyon vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Inkább negatívan hatott rám,mint pozitívan, mert nagyon korán keltem, fáradt voltam és nem igazán volt türelmem senkihez és megmondom őszintén alig vártam, hogy vége legyen, DE kaptam nagyon sok szeretetet :)

Most segítők is többen voltunk meg a gyerekek is.

A foglalkozás nagy részét egy kisfiúval töltöttem, akivel minden kreatív dolgot megcsináltunk. Először készítettünk egy olyan díszt, ami úgy nézett ki, hogy barna karton papírra körbe rajzoltuk a kézfejét, kivágtuk ollóval, készítettünk hozzá szintén karton papírból talpat neki, amin megáll a kéz és feldíszítettük mindenféle színes virágokkal, matricákkal, gombokkal. Ezt megcsináltuk mind a két kézfejével. Majd átültünk a másik asztalhoz, ahol vécépapír gurigából készítettünk méhecskét. A gurigát bevontuk sárga papírral, ragasztottunk rá fekete csíkokat, a fejecskéjét is sárga papírból kör alakot vágtunk, rajzoltunk neki szájat, orrot, és ragasztottunk rá mozgó szemeket, majd a csápjait szőrös dróttal díszítettük, a szárnyait pedig átlátszó kartonból vágtuk ki és ragasztottuk rá a méhecske testére. Utána színezni volt kedve, úgyhogy átültünk a színező asztal mellé. A kisfiú csatlakozott fiú segítő társunkhoz, így én becsatlakoztam a lányokhoz.

Volt ott két kislány, akik nagyon aranyosak voltak, jókat beszélgettünk. Miközben az egyik kislány Micimackót rajzolt, a másik olyan képet választott, amelyen volt egy nagy fa és négy felé volt osztva, rávezettem hogy vajon mért van négy felé tagolva a fácska? mondtam neki, nézze meg jól, hogy az egyik résznél nagyon kopasz a fa, másiknál virágok vannak rajta,  a harmadiknál gyümölcsök és a negyedik felén pedig hullanak a fa levelek, és ő nagyon ügyesen kitalálta, hogy ezek az évszakok, tehát ez alapján csoda szépre kiszíneztük a fácskát és mellé is írtuk, hogy melyik évszakról van szó. A másik kislánnyal pedig Micimackót és a szobáját jó színesre kifestettük :) 

Ahogy említettem volta a napomnak rossz pillanata is, ami az volt, hogy pont szemben velem volt egy toló kocsis kislány, aki szellemi fogyatékos, nem tud beszélni, kommunikálni, feladatokat megoldani, segítő társam próbált vele színezni, de kevesebb mint több sikerrel. Nagyon rossz érzés fogott el.......

Viszont a napomnak volt fénypontja is, az az volt, amikor egy kislány, akivel ezen a foglalkozáson nem én játszottam vele, de egy előzőn már voltunk együtt. Szóval váratlanul oda jött hozzám és átölelt :) Megmutogatta, hogy miket csinált az órán, olyan ügyesen minden kreatív dolgot elkészített, amit lehetett, méhecskét, kézfejes díszt, csinált ajándék kosarat és még az anyukájának is készített névre szóló ajándék táblácskát. 

Elérkezett a foglalkozás vége, csináltunk egy közös csoport képet, amin a gyerekek és a segítők is rajta vannak. A kislány végig fogta a kezemet, azt hiszem nincs mit hozzá fűznöm, jó érzéssel töltött el :)

Azt gondolom, hogy ez a három alkalom segítségével, amit ezekkel a gyerekekkel töltöttem, hamar össze ismerkedtünk és kezdünk közelebb kerülni és jobban megismerni egymást, jókat beszélgetünk, megnyílnak és szerintem várják ezeket az alkalmakat. Ez egy jó kezdet egy barátság kialakulásához :)

 

 

Megosztás a facebookon